Ekkor éreztem meg valamit a farzsebemben. Egy cetli volt.. A szívem kábé' kihagyott vagy két ütemet. Alig hittem a szememnek. Andy telefon száma.. amit minden bizonnyal akkor csúsztatott a zsebembe , amikor a kórház előtt ölelkeztünk. Jah , és egy nyugta. De a papírfecni a lényeg. Egyből a telefonom után nyúltam ; majd elkezdtem hezitálni. Felhívjam?
Tulajdonképpen nem gondolkodtam sokáig , magától értetődő , hogy felhívom, kérlek.
Akkor , ott , abban a pillanatban valami megfogott benne. Ha valaki megkérdezné tőlem , hogy mégis mi , szerintem nem felelnék. Mert én magam se tudom..
Gyorsan beütöttem a számokat , majd egy utolsó mély levegő után rányomtam a 'hívás' gombra. Kicsengett. Már azt hittem , nem veszi fel , mikor hirtelen mégis meghallottam a hangját a vonal másik végéről.
-Igen..?
-Öhm. Szia , Andy. Én..
-Amber?
-I-Igen.
Elhallgatott egy kis időre. Elmosolyodott , azt hiszem.
-Örülök. -A hangjából éreztem , hogy jól gondoltam.
Lelki szemeim előtt megjelent azzal a tekintettel , amivel az ágyam mellett ült.
Pár percig csak hallgattuk egymás lélegzet vételét. Ez a pillanat olyan volt , mint a Raffaello.. Többet mondott minden szónál.
-Szeretnélek látni. -bökte ki végül. -Holnap. Elmegyek érted.
-Őőő.. Rendben..
-Jó éjt ,pici lány. -azzal le is tette. Hát jó. Akkor szia.
Nem tudtam mire számítsak , szóval fél tizenegykor keltem , és utána is csak egy világoskék macinaciban és egy hatalmas pulcsiban punnyadtam otthon a kanapén , egy tál csokis gabonapehellyel , miközben Spongyabob figyelt felém a tévéből. Pontosan , egy tökéletesen "izgalmas" délelőtt.
Annyira el voltam bambulva , hogy igazából minden figyelmemet lekötötte a mese , ilyenkor mint a szemellenzős süket ló , semmi másra nem koncentrálok. Csak akkor szakadtam ki a gyermeki kis világomból , mikor Pamie behajolt felém.
-Keresnek. -kacsintott egyet , s már el is tűnt.
Lustán feltápászkodtam , és megindultam a bejárati felé. De ki se kellett addig mennem , és ez után amúgy sem tudtam volna egy tapodtat se mozdulni.
OTT ÁLLT AZ ELŐSZOBÁBAN.
-Andy , úristen... -kaptam a szám elé a kezem. Atyaég..'
-Szia. -húzta széles mosolyra a száját , megvillantva ezzel hófehér fogsorát.
-Uhh , nem számítottam rá , hogy jössz..
-Pedig mondtam. -tárta szét karjait.-Amúgy csini vagy. -nevetett.
Ekkor esett le , milyen "szekszesen" nézhetek ki. Gyorsan kócos , szőke hajamhoz kaptam. Ez de gáz. Sosem voltam ilyen "zavarbajövős" tinilány típus. Jézusom , hova fajul a világ.
Beinvitáltam , hogy üljön le , megyek átöltözni.
Gyorsan felkaptam valami normális göncöt , és már rohantam is vissza a nappaliba.
Az utolsó lépcsőfokon megtorpantam. Andy ott ült , ahol előbb én fetrengtem , felhúzott térdeit átölelve meredt a készülék fele , amiben még mindig a sárga kis szivacs vigyorgott. Akaratlanul is elmosolyodtam. De édes..
Lassan odalépdeltem az ülőgarnitúrához és megálltam mellette.
-Kész vagy? -nézett fel rám.
-Igen. -bólintottam.
Lekapcsoltam a tévét , majd elhagytuk a házat.
Kint megpillantottam azt a csodaszép , fekete vadállatot. Andy kocsiját. Wow.
Kinyitotta az anyósülés felőli ajtót , én pedig beszálltam. Elbűvölt az az autó. Hatalmas, gyönyörű , elegáns , letisztult vonalak , mégis roppant vagány.
Beült ő is , aztán gázt adott.
-Hová is megyünk? -nevettem el magam.
-Majd megtudod. -nézett rám féloldalasan. Titokzatos.
Félóra múlva megállt egy parkolóban.
-Megérkeztünk.
Nem tudom , hova hozott. Nem láttam semmit , csak a beton placcot , és az azt körülvevő parkot.
Miután kiszálltam én is , hátulról befogta a szemem.
-Feltétlen muszáj ez?
-Igen. -Éreztem a hangjából , hogy mosolyog.
Elkezdett vezetni. Ez nagyon tetszett. -Ne hagyd , hogy elessek.
-Sose tenném.
Úgy saccperkábé harminc-negyven méter megtétele múlva megálltunk , és elvette kezeit a szemem elől. A tengerparton voltunk.
***
Az egész napot ott töltöttük a parton. Csodálatos volt.
A nap ragyogóan sütött , a homok is felmelegedett ; a víz élénken mosta a partot. Mindig is imádtam itt lenni , márciustól októberig gyönyörű az idő. Rengeteg emlék köt ide. Amikor még apánk is velünk volt. Már akkor se voltunk egy család teljesen. De egyre jobban kezdtünk kötődni egymáshoz Pamelával. Többnyire ketten jártunk le ide. Az volt az igazi gyerekkorunk. Aztán apánk elment , én idegbajos lettem , és már szinte sose jöttünk ki a partra. Már sok éve.. Minden megváltozott..
Most rám tört egy kis nosztalgia. Könnybe lábadt a szemem.
-Köszönöm.
-Ne sírj , Amber. -mosolyodott el szelíden.
-S-Semmi baj. Tényleg. Cs-Csak érzékeny pont nekem ez a hely. Nagyon sok emlék fűz ehhez a tengerparthoz.
Láttam a szemében a megértést. Nem kérdezett semmit. Csak lazán átkarolta a vállam és szorosan magához húzott. Ismét magamba szippantottam bódító illatát. Ő pedig lehajtott fejjel homlokon puszilt.
Ezután leültünk a homokra , beszélgettünk , remekül szórakoztunk.
Megnéztük együtt a naplementét , majd visszaindultunk.
Otthon ledobtam a cipőmet , és megindultam fel az emeletre , a szobámba. Épp beléptem volna a kis birodalmamba , mikor csengettek. Lehajítottam az ágyamra a táskám , visszarohantam az ajtóhoz és kinyitottam.
Abban a pillanatban teljesen ledermedtem..
Woow! Folytasd! Nagyon tetszik!! :D <3 :)
VálaszTörlésApropó... Szekszesen? Szexien, nem?!
Köszönöm. <3 Azt pedig direkt írtam úgy. :DD
VálaszTörlés