2015. április 3., péntek

Prológus




Pszichiátria.
Minden ott kezdődött.
Eleinte kész kínzás volt , mikor anyáék bevittek. Értem én , hogy "csak segíteni próbáltak" , de valójában minden egyes kezelés és foglalkozás után  csak rosszabb lett az idegi állapotom. Tizenkét éves koromban , mikor elkezdődtek az idegösszeroppanásaim  , még csak  két-három havonta jelentkeztek , aztán kaptam a nyugtatókat , meg mit tudom én , mit , és egyre sűrűbben kezdett előfordulni. Ennek következtében egyre sűrűbben kerültem be is. Egyre több gyógyszert kaptam. Az orvosok azt állítják , hogy nem függ össze a kezeléssel az idegállapotom romlása , de ez hülyeség, kérlek.
Most már viszont valamilyen részt "áldom" a sorsot , hogy így alakult az életem.
Ott bent találtam igazi családra.
Olyan embereket ismertem meg , akik teljessé tették selejtes kis életemet.

2 megjegyzés:

  1. Szia. A Prológusból ítélve nagyon jó blognak nézünk elébe. folytatást!:33 <3

    VálaszTörlés
  2. Szia. (: Köszönöm , és még így a tavaszi szünet alatt mindenképp kirakom az első részt! (:

    VálaszTörlés